17.fejezet - Célba véve

Sziasztok!

Sajnálom a késést, mostanában alig voltam gépközelben:S

Köszönöm az előző fejezethez írt három komit:)

Remélem tetszeni fog nektek a fejezet, és megírjátok nekem a véleményeteket!

Jó olvasást!

puszii, Clary

17.fejezet - Célba véve

Aurora borzalmas fejfájással ébredt. A feje hasogatott, kezét a homlokához kapta, mikor belenyilallt a fájdalom. Lassan ébredt a tudatára, hogy mi történt. Ijedten pattant ki a szeme, miközben felült az ágyban. A hirtelen mozdulatot szédülés követte. Szétnézett a szobában, és örömmel töltötte el a tudat, hogy egyedül van.

-          Két korty. Két hülye kortyot ittam – morgolódott, miközben kikelt az ágyból.

A fürdőbe ment, ahol rendbe tette magát, és felvett egy lenge, fehér ruhát. Hosszú, fekete haját kifésülte, s hagyta, hogy hullámos tincsei a vállára omoljanak. Kitárta az erkélyajtót, és kilépett a szikrázó napsütésbe. Látta, ahogy a varázslók népe, mint a hangyabolyban gyorsan sietnek a munkába, vagy vásárolni. Látta, ahogy a kisgyerekek iskolába igyekeznek, s ahogy szüleik, vagy nagyszüleik az útjukra engedik őket.

-          Jobban vagy?  - kérdezte a háta mögül egy mély hang. Aurora mosolyogva fordított hátat a városnak.

-          A tegnapra gondolsz, vagy a bálra? – kérdezte keresztapját.

-          Mindkettőre. – Harry feszengve állt az ajtóban.

-          Sajnálom – tört ki a lányból. A király meglepetten nézett keresztlányára.

-          Ezt inkább nekem kéne mondanom – szólt bánatosan, és kilépett a lány mellé. Két kezével a korlátra támaszkodott. – Nem voltam jó szülő.

-          De hát, király vagy! Neked egy országot kell irányítanod – kelt védelmére Aurora.

-          Igen, király vagyok. De első sorban a te családod.  –nézett szomorúan a lányra. – Tudom, hogy elhanyagoltalak. Nem kellett volna. Ott kellett volna lennem veled, bármi történik is. Tudom, hogy ami volt elmúlt, és a múlton nem tudok változtatni. De a jelenen, a jövőn szeretnék.

-          Úgy érted… - Harry a lány szavába vágott.

-          Úgy értem, szeretnék több időt tölteni veled. Kezdve a mai nappal.  – bólintott Harry, és ügyetlenül megölelte a lányt. – Mit szeretnél ma csinálni? – kérdezte, s elengedte az ölelésből.

-          Mit szólnál, ha megtanítanálak az íjászat művészetére? – kérdezte lelkesen Lora.

-          Oké. Fél óra múlva a kertben?

-          A pavilonnál – bólintott a lány még mindig mosolyogva. – Öltözz át – célzott az elegáns öltönyre, megpöckölve annak gallérját. Harry mosolyogva ment ki a szobából.

Aurora feszült volt. Örült, hisz a mai napot keresztapjával tölti, ugyanakkor félt is. Félelmének oka Drake volt. A lány sejtette, hogy valahol most is itt van a közelében. Épp ezért tervezte azt, hogy egész nap a szobában marad, hogy még véletlenül se kelljen a fiúval találkoznia. Nem tudta, mit mondhatna a tegnapi után? Bár el volt bódulva a tündéritaltól, tudta, hogy amiket mondott, az eddig ki nem mondott gondolatai voltak. És ez megijesztette őt.

Felvett egy lenge melegítőnadrágot, és egy bő, általában alvásra használatos pólót. Ezeket a cuccokat, pár másik kíséretében az emberek világából szerezték, mikor néhanapján kiruccanásképp Fay-el oda szöktek. Fekete pólóján a MADE IN BROOKLYN felirat díszelgett, alatta egy smiley glóriával a feje fölött. Fekete melegítője zsebébe süllyesztett egy hajgumit. Kikapta szekrényéből az íját, a többi tartozékával együtt, és kilépett szobájának ajtaján.

Drake ott állt, keresztbefont karokkal a melle előtt. A fáradság semmi nyoma nem látszott rajta, szeme éberen figyelte a kilépő hercegnőt.  A fiú tekintete a lány kezében szorongatott íjra tévedt, mire kérdőn felhúzta a szemöldökét. 

-          Remélem, ezzel nem engem akarsz megölni a tegnapi miatt. – Lora nagyot sóhajtott. Tudta, hogy a fiú minden mondatában lesz legalább egy célzás a tegnapi nappal kapcsolatban.

-          Vicces – morgott az orra alatt, és elindult a hosszú folyosón. Hallott a fiú halk lépteit a háta mögött, de esze ágában sem volt megvárni, vagy beszélgetni vele. Még csak azt kéne!

Sietősen lépkedett lefelé a lépcsőn, ahol már keresztapja várta. A kezébe kapott egy almát, mikor elment a kisasztal mellett, s a gyümölcsöt rágcsálva mentek végig az udvaron. Aurora a pavilon mögé vezette a férfit, ahol egy kisebb gyakorlópálya volt. Beállt a céltáblával szemben, és várta, hogy a férfi mellé lépjen. A szeme sarkából látta, ahogy Drake leül a pavilon lépcsőjére.

Mikor Harry a lány mellé ért, Lora kis terpeszben megállt a táblával szemben. Megfogott egy nyílvesszőt, és kifeszítve feltartotta az íjat. Mivel már rég gyakorolt, kicsit nehezebb sikerült egyenesben tartania a fegyvert, de mikor célzott, és elengedte a kattintót a nyílvessző kettészelte a levegőt, ahogy forogva beleállt a céltábla közepébe. Aurora elégedett mosollyal nyugtázta, hogy a kihagyás ellenére, még mindig jól megy neki.

Akaratlanul pillantott a fiatal lovag felé, aki mosolyogva figyelte a történéseket. Mikor észrevette, hogy a lány őt nézi, arcvonásai megkeményedtek, szemeiben jeges vihar tombolt. Aurorát átjárta valamiféle borzongás. Épp nagybátyját akarta megszólítani, hogy most ő következik, mikor meglátta Cirius és Faith Lovegood közeledő alakját.

A páros mosolyogva figyelte őket. Valószínűleg sokáig pihentette rajtuk a szemét, mert keresztapja kíváncsian fordult felé, hogy aztán ő is megpillantsa régi barátaikat.

-          Cirius! Fay! – köszöntötte őket a király, mikor odaértek.

-          Sziasztok! – felelte mosolyogva Cirius, majd a hercegnőhöz fordult. – Ne haragudj, de egy kis időre el kell rabolnom a keresztapádat. A Tanács ülésezni akar.

-          Történt valami? – Harry épp azt kérdezte, amire Aurora kíváncsi volt.

-          Ez egy jó kérdés. Fogalmam sincs, mit akarnak – húzta össze a szemöldökét Cirius.

-          Aurora nem baj ha… - kezdte Harry, s a lányhoz fordult. Keresztlánya lökött rajta egyet.

-          Menj! Egy országnak szüksége van rád. – kacsintott a királyra jókedvűen. A két lány némán figyelte családtagjaik távolodó alakját.

-          Ritkán látlak – szólt halkan mellette a barátnője. Lora felé fordult.

-          Ne haragudj – mondta szomorúan. Rá kellett döbbennie, hogy Fay-nek igaza van. Rettentően elhanyagolta gyermekkori barátnőjét.

-          Nem haragszom, feltéve, ha én is kipróbálhatom. – intett az íj felé. Lora vigyorogva a kezébe nyomta az eszközt.

A hercegnő gyakorlott mozdulatokkal megmutatta a lánynak, hogy álljon be, hogy tartsa a kezét, és elmagyarázta, hogy engedje ki a nyílvesszőt. Majd ellépett mellőle, hogy kicsit távolabbról nézze, barátnője mit produkál.

A szőkeség valószínűleg megránthatta az ideget, ugyanis, mikor kiengedte a nyílvesszőt, az először felfelé süvített a levegőben, majd irányt váltva a földbe fúródott. Aurora elsétált a nyílvesszőhöz, és rángatni kezdte. Alig akart engedni a lány erejének.

-          Hát… az erőddel nincs gond – kiabálta oda mosolyogva. Látta, ahogy Drake a barátnőjéhez lép, és az íjat felemelteti vele. Lora lassan lépkedett visszafelé, és belemart a féltékenység, mikor látta, ahogy Drake Fay mögé lép, és a kezét a kezére teszi. Nem tudta, mi ütött belé, de érezte, ahogy izmai megfeszülnek. Nem hiszem el, hogy féltékeny vagyok a legjobb barátnőmre! – háborodott fel magában.

Ráérősen sétált visszafelé, s nézte, ahogy Drake és Fay kiengedik az újabb nyílvesszőt. A lányt meglepve a nyílvessző irányt válta egyenesen felé tartott. Hallotta, ahogy a fiú valamit kiabál, de az ereiben szétáradó adrenalintól semmit nem hallott. Az utolsó percben ijedten ugrott félre az éles fegyver elől, ami beleállt egy fába. Aurora hátra fordult, és rámeredt.

-          Jól vagy? – kérdezte aggódva Fay. Lora lihegő barátnője felé fordított a fejét. Drake ott állt a lány mögött.

-          Hé! Ha meg akartok ölni, választhatnátok kevésbé fájó haláltusát is – viccelt a lány.

-          Indulás – szólt dühösen a lovag, és megragadta a lány kezét. Aurora felszisszent, úgy megszorította a csuklóját. A szorítás engedett.

-          És mégis hova viszel?

-          A szobádba – Drake tovább ráncigálta.

-          És bezársz, mint egy ötévest? – kérdezte gúnyosan Lora. – Engedj már el! – kiáltott rá. A fiú mintha meg se hallotta volna. Hirtelen felindultságból cselekedett. Latinul elsuttogta a védelmező szavakat, mire kiszakadt a fiú kezének szorításából, s mivel nem akarta bántani a fiút, magára irányítva hatott a varázslat. Saját erejének köszönhetően távolabb repült, s a hátán ért földet. Sietve állt fel. Mikor felpillantott ismét Drake-el találta szembe magát.

-          Ezt meg ne próbáld még egyszer- szólt fenyegetően, és előrébb lépett.

-          Meg tudom védeni magam – dörrent rá a hercegnő.

-          Mint tegnap? - gúnyolódott Drake. A fiú épp most rúgott bele lelkileg, s ő visszavágni készült.

-          Ó, ha már a tegnapnál tartunk! – csapott le a lány. – Bánod azt, amit nem tehetsz meg? Például, hogy nem ölhetsz meg? – Drake lesújtva nézett rá.

-          Fogalmad sincs, miről beszélsz – szólalt meg jeges hangon. Lora dühösen közelebb lépett a fiúhoz, alig volt köztük távolság.

-          Én legalább kimondom, amit gondolok, és nem bújok egy ostoba álarc mögé, csak azért, hogy mindenkit elriasszak magam mellől. De jó hírem van! Sikerült, nyertél! – vágta hozzá mérgesen a szavakat, s hátat fordítva otthagyta őt.