11.fejezet - „ A világűrben senki sem hallja a kiáltásodat!”

Sziasztok!
Először is nagyon szépen köszönöm a kommenteket.
Ez a fejezet csak három és fél oldalasra, összesen 1436 szavasra sikerült.
Megint lesz egy csomó találóskérdés, és a legtöbbre még nincsenek válaszok. Lehet törni a fejeteket.
Továbbá nagyon szívesen venném, ha írnátok komit. Senkire nem fogok rátukmálni semmit ( bár régen elég hülye szokásom volt, hogy komihatár...) Ha nem akartok nem erőltetem. Igen beismerem jól esne, de nem azért, hogy fényezzétek az egóm. Csak érdekel jól csinálom e amit csinálok, és ha nem, min változtassak...de ha nem írtok azért sem harapok :)
Azt hiszem elég sokat írtam már, szóval íme a fejezet.
Jó olvasást hozzá!
puszi: Klarii

P.S.: a bétám szabadságon van ( túl fáradt) így nem nyaggattam hibákkal. Amint elegendő energiával rendelkezik fent lesz a javított verzió. :)

11.fejezet -  „ A világűrben senki sem hallja a kiáltásodat!”

Harry egészen addig észre sem vette mi folyik körülötte, amíg Cirius zaklatott arcát meg nem látta kiválni a tömegből. Harry, mintha csak érezte volna, hogy valami történt, elnézést kért Megarától, és barátjával az oldalán kisiettek a bálteremből. A két férfi kilépett a hatalmas ajtón, a lehűlő levegő megcsapta a király felhevült arcát.

-          Mi történt? – kérdezte indulatosan, bár haragját nem neki szánta, sokkal inkább unokahúgának. Érezte, hogy Aurorával történt valami, s a düh és a féltés érzete egyszerre kavargott a lelkében.

-          Aurora és Fay eltűntek – felemelte a kezét, mikor Harry közbe akart szólni. – Aurorát valami felzaklatta, ezért varázsolt. Fay utána ment.

-          Mit mondott? – kérdezte indulatosan a varázsló, s megragadta barátja karját.

-          Eripias – Harry királyhoz nem méltóan szitkozódni kezdett.

Harry barátjára nézett, s csak most tűnt fel neki Cirius zaklatottsága. A varázsige, amit Aurora elmondott, s amivel Fay követte, talán ártalmatlannak látszott, de nem volt az. A boszorkányok ősi nyelvén elmormolt varázsige annyit jelentett, vigyél el. Ha egy boszorkány, vagy varázsló kimondta, a varázsige oda vitte az illetőt, ahol tudat alatt a legjobban vágyott abban a pillanatban.  Ez lehetett egy nagyon szép, és gyönyörű hely, de nagyon sivár, és üres is. És ha valaki a halálra vágyott megkapta. Visszavonhatatlanul.

Chyntia az erkélyen állt, s elégedett lélekkel tekintett le az elé terülő kertre. Az éjszaka lehűlt a levegő, de a lány kicsit sem fázott. Fűtötte a szenvedély, a merészség, és a veszély. Örömteli sóhajt hallatott, mikor eszébe jutott a szegény kicsi Hercegnő esetlen arca. A fiatal őrzőnek semmi baja nem volt magával a királlyal, vagy annak udvarával. Sokkal inkább idegesítette az-az álszent fruska, aki azt képzelte magáról övé a világ, és bárkit megkaphat, akit csak akar.

Gondolatai közül, egy ág reccsenése húzta vissza a valóságba. Chynti oldalra kapta fejét, szőke haját meglibbentette a szél. A szeme egy mélykék szempárba ütközött, s nem sokkal később

Ryker lépett ki a fák árnyékából. Szürke öltönye kiemelte kreol bőrét, ahogy felsétált az ódon lépcsőn, mintha úszott volna járás helyett. Chyntia megeresztett felé egy ellenállhatatlan mosolyt, amitől felragyogott a férfi arca. Ryker kényelmesen a Chynti mellett lévő korlátnak dőlt, s elégedett tekintettel mérte végig a lányt.

-          Csodásan festesz aranyom – szólalt meg érdes, doromboló hangján a férfi. Chynti önelégült mosolyától minden férfiszív megolvadt, s ezzel maga a lány is tisztában volt.

-          Hol jártál eddig? – kérdezte tűnődve.

-          Volt egy kis dolgom. – Ryker szemében huncutság csillant. – De nagyon hiányoztál – mondta, s ellökve magát a korláttól lassan végigsimította a lány arcát. Chynti közelebb lépett hozzá, megragadta a férfi öltönyét, s a korlátnak döntötte.

-          Valami friss hír? – kérdezte negédes hangon.

-        A Tanács még mindig fel van bőszülve az árulás miatt. Ez rossz nekik, és talán nekünk is.

-        Mit mond Alexis? – Ryker vállat vont.

-        Hogy várjunk, amíg azok a barmok elcsesznek valamit. Utána lépünk.

-        És ezért jöttem ide? – húzta fel Chynti elégedetlenül a szemöldökét. Kezével végigsimított Ryker karján, mire a férfi felmordult.

-          Ha nem hagyod, abba nem állok jót magamért – hogy mondanivalóját hitelesebbé tegye, megmarkolta a lány hátsóját. Chynti elégedetten elmosolyodott.

-          És ha épp azt akarom? – kérdezte kötekedve. A férfinak nem kellett ennél több.

Durván megcsókolta az őrzőt. Tudta, hogy a kiszűrődő gyér fényben bárki megláthatja, hogy egy nála hét évvel, fiatalabb fruskával enyeleg, de nem érdekelte. Mindig csak a munka, és a feladatok, a fenébe, neki is kijár egy kis szórakozás. Ryker egy kilencvenfokos fordulattal a korlátra ültette a lányt, s felrántotta ruhájának szegélyét. Chynti lábával átkarolta a férfi derekát, csípőjét nekinyomta a lovag csípőjének. Ryker felszisszent, s még durvábban kezdte csókolni a lányt. A szőkeség beletúrt a férfi fekete hajába, s behunyt szemmel élvezte, hogy a férfi a nyakát csókolgatja.

Anara története évezredekre nyúlik vissza. Aurora néha elgondolkodott vajon milyen lehetett az országa régen, ha most ennyire ódivatú? Jelen pillanatban a lány úgy érezte, nem hogy egy országot nem lenne képes irányítani, de még azt sem tudja, fiú e vagy lány. Csak állt a szakadék szélén, s onnan figyelte az embereket. Az átlagos, a világról mit sem sejtő embereket.

Lora emlékezett rá, hogy egyszer már volt itt Harry-vel, Fay-el, és Ciriussal. A lányok alig múltak el nyolc évesek, mikor Harry csak úgy a semmiből ide teleportált. Lora akkor borzasztóan megörült, hogy ekkora országot kormányozhat, de Harry nevetve rázta a fejét.

-          Ez mér nem a te országod kicsi lány. Ez az emberek világa.

-          És itt ki az uralkodó? - a lány hatalmas smaragd szemei kitágultak, s érdeklődve bámulta hol keresztapja arcát, hol az alattuk folydogáló Michigan-tavat.

-          Itt a pénz az uralkodó – keresztapja olyan fejet vágott, mint akinek fáj valamije.

-          És ő jó király? – kérdezte mosolyogva a kislány. Mindig arról árulkodott, hogy egy napon hatalmas birodalma lesz.

-          Meglátod, ha felnősz! – simogatta a lány csöppnyi haját a Cirius. Fay apja nyakában csüngve, csillogó szemekkel figyelte a hatalmas felhőkarcolókat.

-          Apa messze van innen Anara?

-          Nem – válaszolta szintén mosolyogva Cirius. – Látod a felhőket? - a férfi a csillagok felé mutatott, a sötétbe rejtőző felhők fölé. – a felhők elrejtik az emberek szeme elől Anarat, de ott a mi otthonunk. – a kicsi Fay örömében tapsikolni kezdett.

-          És bármikor idejöhet bárki Anara-ból?

-          Igen, de csak ritka az olyan alkalom, ha valaki inkább az emberekkel él. Mindazok mellett, hogy itt a lelketlenek is könnyebben mozognak, Anara-ban minden varázslény nagyobb biztonságban van.

Lora vakítóan fényes villanást látott maga mögül, s meg sem lepődött, mikor megfordulva meglátta barátnőjét. Fay kontyából kihullott néhány méz szőke tincs. Felemelte zöld ruhájának szélét, s óvatosan egyensúlyozva a hatalmas sziklára ült Lora mellé. Figyelte, ahogy barátnője arcán könnyek patakzanak, de nem szólt semmit. Tudta, hogy ha felkészült rá, Lora elmesél mindent. Csendben ültek egymás mellet egy darabig, mikor a hercegnő rekedten felnevetett, és letörölte arcáról a könnyeket.

-          Tönkretesszük ezeket a szép ruhákat. Harry bácsi odalesz! – mondta mosolyogva, fejét barátnője karcsú vállára hajtva.

-          Elmeséled? – kérdezte Fay csendesen. Aurora belegondolt a lánnyal kötött barátságukba. Kettejük közül mindig Fay volt a stabil, a biztos pont a másik életében. Megfontolt volt, okos, és mindig előre tervezett. Ezzel szemben ő makacs volt, és ment a feje után. Aurora felemelte a fejét, és Fay-re nézett. Majd mesélni kezdett.

A lányok nem tudták pontosan mennyi idő telt el, mikor Lora meséje végére ért. Látta, hogy Fay erősen töri a fejét, elképzelte, ahogy fejében forognak a fogaskerekek. Hosszas habozás után megjegyezte:

-          Drake egy idióta. Szeretem, de néha túl vak – rázta a fejét hitetlenkedve.

-          Mire gondolsz? – kérdezte a másik lány értetlenül. Fay felsóhajtott.

-          Nézd Lora – kezdte, s megfogta barátnője kezét. –Drake-nek és Wessnek nehéz életük volt. A szüleik odavesztek a sok ezer éves háborúban, és senkijük sem maradt. Drake egész életében nehezen bízott meg az emberekben, főleg miután látta, mire képes pusztán a szerelem. Drake gyűlöl szeretni. Bizonyára azért kapta fel ennyire ezt a dolgot, mert kedvel téged. És lássuk be, elég félelmetes lehet, ha valakiről, akit kedvelsz, kiderül, hogy ő Anara következő királynője. – mikor Fay végzett, Lora tehetetlenül sóhajtott.

-          Hát… - kezdte Lora, s egy keserű mosoly kíséretében barátnőjére nézett – Már nincs megállás.

Semmi kedve nem volt visszamenni. A ruhája piszkos lett, A haja az időközben feltámadó szélben kócos lett, a hangulatáról pedig inkább re sem érdemes térni. Összenéztek Fay-el. Mindketten tisztában voltak vele, hogy Cirius és Harry már a csillagokat is leaggódták értük Anara-ban, persze mindezt diszkréten. Az ifjú hercegnő maga előtt látta Harry kétségbeesett, egyben dühtől eltorzult arcát, amint vele kiabál. Pusztán a gondolatra összeszorult a gyomra. Tudta, hogy mostanában rengeteg fejfájást okoz nagybátyának. Egyre jobban gondolt magára úgy, mint egy teherre. Egy igen nagy teherre.  Mikor visszamennek első dolga lesz bocsánatot kérnie a királytól mindenért.

Wess zsebre dugott kézzel állt meg bátyja mellett. Nézte, ahogy szőke fivére idegesen hajigálja a köveket a szökőkútba, mintha az tehetne a lovag minden gondjáról. Összevont szemöldökkel figyelte, ahogy bátyja lapos köveket keresgél, majd megugratja őket a víz felszínén. Wess sosem tudott kacsázni, Drake hiába tanította meg neki. Bátyja most csak összevont szemöldökkel nézte, mikor észrevette, hogy öccse őt figyeli.

-          Mi van? – morgott az orra alatt. Nem volt kedve társasághoz.

-          Min húztad fel magad? – kérdezte egykedvűen öccse.

-           Nem húztam fel magam – felelte, majd csuklóját ügyesen megcsavarva eldobta a követ.

-          Igen észrevettem.

-          Lora. Vagy Aurora. Vagy már nem is tudom ki – Drake meglepve hallotta ki saját hangjából a keserűséget.

-          Miért fordítasz akkora jelentőséget neki, hogy Hercegnő? – értetlenkedett Wess.

-          Hagyjuk ezt – újabb kő landolt a szökőkút alján.

-          Nem lehetsz örökké bizalmatlan másokkal szemben.

-          Miért ne lehetnék?

-          Mert ezzel mindenkit eltaszítasz magad mellől. – felelte öccse halkan. Drake idegesen pördült testvére felé.

-          És ha ez a célom? – Drake szeme megvillant a sötétben.

-          Akkor egy idióta vagy – válaszolt Wess helyett egy másik hang. A két fiú arra fordult.