10. fejezet - Álarcosbál

Sziasztok!

Oké, mint kiderült mindenkit feleslegesen hülyítettem, ugyanis itt az új fejezet.

Azt hiszem ez kellően eseménydúsra sikeredett, remélem élvezni fogjátok! :)

Jó olvasást, és várom a komikat!

puszi, K

P.s.: Ne feledjétek szavazni itt lehet a negyedik novellára: http://www.facebook.com/almok.csapdajaban

10.fejezet - álarcosbál

Aurora frusztrált volt az elkövetkezendő éjszakától. Az ő tiszteletére rendezett álarcosbál, ami évről – évre nagy felhajtással járt, régen enyhítette a lelkében tátongó néhai űrt, most mégis csak tehernek érezte. A közelmúltban történtek hatására a lány nem örült, hogy a bált nem fújták le, hisz egy olyan korszak köszöntött be az életébe, ami komoly felelősséget vont maga után, s félt, hogy ha a figyelme egy percre is lankad, valami rossz fog történni vele.

Ám a bál alól sem bújhatott ki, hisz a varázsvilág előtti látszatot fent kellett tartani, hogy minden rendben van.

Ezért ő kötelességtudóan készült a nap fénypontjára, s megadva magát a kényszernek hagyta, hogy Ilinor elrendezze rajta sötétlila, aranyozott gyöngyökkel díszített ruháját. Miután Ilinor végzett hátralépett egyet a hercegnőtől, hogy a lány megszemlélhesse magát az egészalakos tükörben.

Aurorának a lélegzete is elakadt a gyönyörű ruha láttán. A pánt nélküli fűzős selyemruha könnyedén rásimult a bőrére, ezzel kiemelve karcsú alakját. Kezét a szoknya egyik fodrára simította, ahogy magát vette szemügyre a tükörben. Nem is rossz –gondolta magában, s a tükörképére mosolygott. A tükör melletti asztalkához hajolt, melyen a ruhához illő, lila álarca pihent.

Az álarc nem fedte el teljesen az arcát, inkább csak annak felét, s az aranyozott díszítés kiemelte a lány smaragd szemét. Lora a tükrön keresztül Ilinorra pillantott, s látta a nő szemében a büszke csillogást.

-          Gyönyörű vagy, Kicsim! – mondta egykori dadája, s érdes kezét a lány csupasz vállára fektette. A lány megfogta meleg kezét, s megszorította.

-          Menj, öltözz át! Én megleszek – válaszolt bársonyosan sima hangján.

Ilinor aprót bólintott, s egyedül hagyta a hercegnőt a szobájában. Aurora egy utolsó pillantást vetve magára a tükörben kilépett szobája ajtaján. Mély levegőt vett, amennyire a szoros fűző engedte neki, majd a ruháját kissé megemelve végiglejtett a folyosón.

Mikor elért a lépcső tetejéhez elállt a lélegzete. Bár tudta, hogy a rendezvény a bálteremben lesz megtartva, az előcsarnok díszes fényáradatban úszott, s mindent virágok leptek el. Aurora mosolyogva lépkedett le a lépcsőn, néha megállva hogy jobban szemügyre vegyen egy virágot.

Az előcsarnokban csak egy inas állt, aki a vendégeket fogadta. Aurora nagy meglepetésére épp most lépett be az ajtón legjobb barátnője, az apjába karolva. Fay elbűvölően fest – gondolta, ahogy végignézett barátnője halványzöld, szintén pánt nélküli ruháján. Cirius-ba karolva lépték át a kastély küszöbét, hogy aztán a két lány nevetve ölelkezhessen össze.

-          Na, de lányok! – szólalt meg mögöttük Cirius mosolyogva. Aurora elmosolyodott a kicsit dorgáló hangsúlyon. A lány hercegnőhöz méltóan pukedlizett egyet a férfi előtt, mire az fejet hajtott előtte.

-          Nagyon szép vagy! – fordult Lorához barátnője.

-          Nálad nem szebb! – felelte mosolyogva.

-          Mindketten gyönyörűek vagytok –szólalt meg a hátuk mögött Harry. A két férfi kezet fogott egymással.

-          Esetleg bekísérhetem a hölgyeket a terembe? – kérdezte a király felkínálva a karját a lányoknak, mire azok bólintottak, s karon ragadva őt elindultak a terem felé. Harry hirtelen megtorpant, s kérdőn nézett barátja felé.

-          Menjetek nyugodtan! Én még megvárom a tanítványaimat. – Harry aprót bólintott, majd megindultak a bálterem felé.

A terem az előcsarnokból nyílt, közvetlenül a lépcső mellett, egy hatalmas, díszes ajtó jelezte a bálterem fényűző kinézetét. A faburkolatú, kétszárnyú ajtót cifra minták díszítették, melyek aranyszínűre voltak festve. Két inas állt az ajtó két oldalán, s mikor a király oldalán a két lánnyal az oldalán belépett, azok fejet hajtottak előttük.

A báltermet belülről bordó szövet fedte, helyenként aranyszínű mintázattal. A plafonról ódivatú csillárok lógtak, minél több fényt eresztve a teremben, s talán olyan fényesen ragyogtak a gyertyák, mint maga a Nap. A terem falait felül, az ablakok mellett, régi uralkodók festményei díszítették, a plafon az égbe nyúlt. A hatalmas márványoszlopok, amik a felettük hosszan elnyúló erkélyt tartották a gyertyák fényében most még jobban ragyogtak, a rájuk fűződő rózsaszálak pedig végtelenül gyönyörűvé tették őket. A teremben két oldalt asztalokon gyönyörű rózsacsokrok díszítették a termet, s pár vendég csillogó szemekkel tekintett körbe a fényűző látványtól. A király s a két lány csak a száját tátotta a látványra.

A levegőben érezni lehetett a mágia illatát, amitől csak fokozódott a hangulat. Harry-vel az oldalukon a lányok illedelmesen köszöntöttek pár vendéget, s nyomban továbbálltak, hogy a most érkezőket is kellően tiszteletteljes fogadtatásban részesítsék. Mire a lány észbekapott, a bálterem már dugig volt boszorkányokkal, varázslókkal, őrzőkkel és lovagokkal. Az embereket most kicsit nehezebben lehetett felismerni, bár Lorának könnyebb dolga volt. Valahonnan zsigerből rájött, kit rejt az álarc.

A lány észrevétlenül pásztázta végig a tömeget az egyik márványoszlop mellől, s elégedettség fogta el, mikor látta a nevető, és mosolygó arcokat. De tudat alatt még mindig nyugtalanította az elmúlt napok történése, és bárhogyan is próbálkozott, egy percre sem sikerült elfelejtenie azokat.

A szeme megakadt, egy a tánctér közepén táncoló páron. Egy halványrózsaszín, gyöngyökkel díszített ruhát viselő szőke hajú lány lassúzott a lágy dallamokra. Lora még ilyen távolságból is látta a lány tekintetében bujkáló cserfességet, és kirívó tekintetét. Aurora azelőtt tudta a lány kivel táncol, mielőtt összeakadt volna a két fiatal tekintete. Drake fekete szmokingot viselt, alatta fehér inggel, ahogy a legtöbb vendég. Szmokingja kiemelte vállának ívét, fehér inge pedig szőke haját, s a fiú ragyogó tekintetét.

A tekintetük összekapcsolódott, s a hercegnő kapkodva kezdte szedni a levegőt. A fiú mélyen belefúrta tekintetét az övébe, s a lány nem tudott szabadulni tőle. A lány ijedten az oszlopnak dőlt, mire a jeges érintés kissé lehűtötte a bőrét, ám a pulzusa továbbra is legalább háromszorosra emelkedett. Fogalma sem volt róla, mi váltotta ki benne ezeket a heves érzelmeket, ám ideje sem volt elgondolkodni a dolgon, hisz Cirius lépett oda mellé.

-          Minden rendben? – a lány végül sikeresen elszakította Drake-ről a tekintetét, s a férfira nézett. Nem volt biztos benne, hogy meg tudna szólalni, ezért aprót bólintott.

-          Nos, égen, földön téged kerestelek. Megtisztelne egy tánccal hölgyem? – Cirius bátorítólag mosolygott a lányra, s kezét felé nyújtva elegánsan meghajolt előtte.

-          Részemről a megtiszteltetés – mondta mosolyogva, s apró kezét a férfiéba csúsztatta.

Cirius a táncparkettre vezette a lányt, s átkarolva karcsú derekát, a lágy zongoradallamra vezetni kezdte őt. Aurora gondolataiba merülve próbált rájönni, mi vezetett az előbbi viselkedéséhez. Nem értette ezt a hirtelen reakciót. S bár félt bevallani magának, tudta, mit jelent az, hogy ennyire megijedt. Drake a számára egy rejtély volt. Egy veszélyes rejtély. A lány amióta csak az eszét tudta vonzódott a rejtélyhez, és Drake-hez is. Volt kettejük között valami láthatatlan kötelék, ami mint az árnyék, összekapcsolta őket.

A zene a végéhez közeledett, s mikor a zenekar elhallgatott mindenki megállt, s tapsolni kezdtek. Pár másodperc múlva Aurora Cirius-ra pillantott, akinek hatalmas mosoly terült szét az arcán.

-          Mi az? – kérdezte a homlokát ráncolva.

-          Esetleg lekérhetem a hölgyet? – a hang közvetlenül Lora mögül jött, s a lány megborzongott, mikor megérezte a nyakán a fiú leheletét. 

        Yiruma - When the Love Falls

Hirtelen pördült meg a tengelye körül, s a ruhája, akár a folyékony arany, követte mozdulatát. Drake közelebb lépett hozzá annyira, hogy a lány érezte a testéből kiáramló meleget, s a fiú férfias erejét. Még épp időben húzta magához a lányt, mikor felcsendült a zongora lány hangja.

Óvatosan lépdeltek a táncparketten, vigyázva, hogy senkinek ne menjenek neki. Lora a fiú erős karjába kapaszkodott, úgy érezte menten elájul. Drake vezette a lányt, majd hirtelen megforgatta őt a tengelye körül, hogy aztán újra szembekerüljenek egymással. A lány felnézett a fiú végtelen mélynek tűnő szemébe, s úgy érezte, mintha egy örvény magába szippantotta volna. Önkénytelenül hajolt közelebb a fiúhoz, s szívta magába annak bódító illatát, ami belül perzselte, mint a tűz.

Drake közelebb hajolt a fekete hajú lányhoz, amitől smaragd szemei tágra nyíltak. Halvány mosoly jelent meg a fiú ajkán, miközben játszi könnyedséggel halkan a fülébe suttogott.

-          Gyönyörű vagy! – mondta gyengéden, s hangjába mintha sóvárgás vegyült volna. Lora ismét a fiú szemébe nézett. Révületéből a tapsvihar szaggatta ki, ami felharsant a teremben. Épp meg akart szólalni, mikor Harry lépett oda hozzájuk. Drake levette róla a kezét, s hátrébb lépett.

-          Aurora gyere, köszöntenünk kell a vendégeket! – mondta nagybátyja, de a lány le sem vette a szemét Drake-ről. Mikor Harry kimondta a teljes nevét, a lovag szeme elkerekedett, pár pillanatig úgy nézte a lányt. Majd meglátta az arcán az undorodó arckifejezést, s sírni támadt kedve, mikor elfordult tőle, és eltűnt a tömegben.

Már csak akkor eszmélt rá, hogy a dobogón áll, mikor a teremben hatalmas tapsvihar, és éljenzés vette kezdetét. Magára erőltetett egy mosolyt, de esze ágában sem volt elvenni a maszkját. Inkább elbújt volna a világ elől, hogy kibőgje magát. Annyira vágyott rá, hogy legyen valaki, aki egy egyszerű lányként néz rá, nem pedig hercegnőként. Lora Drake mellett úgy érezte, ő csak egy lány, akinek nem nyomja felelősség a vállát, aki előtt megmutathatja ki is ő valójában.

A mondatok, amiket Harry ejtett ki a száján összemosódtak a fejében, s minduntalan csak egyetlen tengerkék szempárt keresett a tekintetével, ami megnyugtatta volna háborgó szívét. De bárhogy kereste, sehogy sem találta. Váratlan ötlettől vezérelve megemelte ruhája alját, s kiszaladt a bálteremből. Érezte a hátába fúródó tekinteteket, de nem figyelt rájuk.

Miközben végigsietett a kastély ódon falaki között titkos rejtekhelyére halkan elmormolt magában két szót: Hide me.

Kilökte a kastély üvegajtaját, s a kertbe szaladt, az árnyak védelmező gyűrűjébe. A pavilon felé közeledve a szeme előtt kibontakozó két árnyat nézte. Drake-et és azt a szőke hajú lányt látta, akivel táncolt.  Lora a fák árnyékában közelebb osont hozzájuk, de még így sem hallotta egy szavukat sem. Feladva a bújdosósdit sóhajtva lépett elő, hogy aztán szembetalálkozzon két dühödt tekintettel. Lora nem értette a szőke lány haragjának oka, de nem is érdekelte. Nyugalmat erőltetve magára fellépett a pavilonra, s szembefordult Drake-el.

-          Hercegnő – szólt a fiú gúnyosan, és kecsesen meghajolt a lány előtt.

-          Hagyd ezt abba! – csattant fel a lány. A lovag szép ívű szemöldöke a homlokára ugrott.

-          Micsodát Hercegnő? – kérdezte még mindig gúnyosan.

-          Látod, pont ezrét nem mondtam el ki vagyok! – fakadt ki Lora. – Szerinted ez olyan egyszerű? Hogy annyira élvezem ezt? Hát nem! Mindig mindenkinek meg kell felelnem, sosem tehetem, amit akarok, sosem mondhatom, ki nyíltan mit gondolok. Azt hiszed csak neked nehéz az életed? – Lora, mire észbekapott, miket mondott a fiúnak, megbánta. Főleg mikor látta, hogy Drake szeme megvillan.

-          Szegénykém! Biztos nehéz lehet neked. – Lora megszédült, még mindig a fülében csengett Drake lekezelő hangsúlya. Lerántotta az arcáról a maszkot, s idegesen megdörzsölte az orrnyergét. Mikor kinyitotta a szemét, látta, hogy Drake állkapcsa megfeszül.

-          Kérlek – szólalt meg halkan a lány, s a földet nézte. Pár pillanatig elgondolkodva nézte a padlót, s mikor újra felnézett, a két fiatal őrzőt bámulta, akik szenvedélyesen csókolóztak, alig két méterre tőle. Az egyik Drake volt.

Fay ijedten szaladt a vakító fény felé. Nem értette mi ütött Lorába. Mostanában alig beszéltek, s úgy érezte, mintha a Hercegnő kerülné őt. Félt, hogy Lora már nem tekinti a barátjának, húgának őt. A fiatal boszorkány felszaladt a pavilon nyújtotta fedezékbe, ahol épp ebben a pillanatban aludt ki a fény. A hirtelen lett sötétben meglátta Drake és Chyntia arcát. Látta Chynti elégedett tekintetét, aminek hatására düh áradt szét a testében.

együtt volt a szőkeséggel. Fay átszelte a köztük lévő távolságot, és indulatosan megszorította Chyntia karját, mire az felszisszent a fájdalomtól. Fay még erősebben megszorította.

-          Mit csináltál? – sziszegte a lány arcába. Az őrző szeme könnybe lábadt a fájdalomtól.

-          Engedj el – szólalt meg fenyegetően a lány. Fay kezében egy sárga tűzlabda jelent meg.

-          Annyit mondott eripias – mondta halkan Drake. Fay felszisszent és erőtlenül ejtette maga mellé a kezét, ami eddig Chyntiát szorította.

-          Ez mit jelent? – kérdezte Chyntia, bár látszott rajta, hogy cseppet sem érdekli a válasz.

-          Reménykedj, hogy semmi nem történt vele – válaszolta ingerülten a lány, s arra gondolt bárcsak ott lenne, ahol barátnője. Majd a keze fölött tapsolt egyet, s elkiáltotta magát: eripias.

Lora maszkja

 

Lora ruhája