Sziasztok!
Először is köszönöm az előző fejezethez írt hozzászólásokat... imádlak titeket! :)
Ez a fejezet kicsit izglamasabb lesz, rmeélem tetszeni fog nektek!
Szeretnélek titeket megkérni valamire *bociszemekkelnéz*
Kérlek titeket, írjátok le a véleményeteket, hogy mennyire tetszett, esetleg írjam-e át, fontos lenne nekem:)
Jó olvasást!
puszi, Clary
16.fejezet - Tündérbódulat
A lány sietve követte Drake-t, ahogy a fiú átvágott a hatalmas udvaron. Még mindig sokan harcoltak, a lány most is érezte a hátába fúródó tekinteteket, ami eleve kialakult feszültségét most növelte. Aurora elkapta Villám gyeplőjét, és maga után húzta a lovát. Drake a kapunál megállt, és felült egy fehér lóra. Na persze, a szőke herceg fehér lovon – gondolta a lány magában.
A fiú megvárta, míg a hercegnő is elhelyezkedik Villámon, majd intett Robertnek, hogy nyissa ki a kapukat. A másik lovag egy pillanat alatt elvégezte a feladatát, így Drake, Aurora-val a nyomában kivágtatott a kapun.
Aurora érezte a dühöt, ami a fiú felől áradt. Tudta, hogy felidegesítette azzal, amit a várban mondott neki. De abban a pillanatban a lány csak kimondta, amit gondolt. És bár felbőszítette a fiút, most idegesítette, hogy szótlanul lovagolnak egymás mellett.
- Hogy kerültem az ágyamba? – kérdezte maga elé bámulva azt, ami a leginkább foglalkoztatta. Este ugyanis sikeresen elaludt a fiú erős ölelésében, miközben hazafelé lovagoltak.
- Felvittelek a szobádba. – a lány meglepődött, ugyanis nem várta, hogy a fiú hozzá fog szólni.
Többet nem mert kérdezni, nem szerette volna még jobban kiborítani a fiút. Nem értette Drake reakcióját, hisz egyáltalán nem az ő harcos képességeit becsmérelte. Egyáltalán mit érdekel engem, hogy dühös-e rám? - kérdezte magától. A válasz egyszerű volt: valami vonzotta őt a harcos fiúhoz.
A palotához közeledve észrevett egy kisebb tömeget, amit boszorkányok, és varázslók alkottak. Ahogy leszálltak a lóról, a hercegnő meglátta az idegen lovakat, legalább tizenöt állt a boxban. Összevont szemöldökkel vizslatta a különös állatokat, akiknek csillogott a szőre.
- Tündérpor – válaszolt valaki a hátuk mögül. Mikor a lány megfordult egy aranybarna hajú fiút pillantott meg. Kreolbarna bőre volt, mandulavágású sárga szemei a lányon pihentek meg. Magas volt, legalább százkilencven centi. A lány tudta, hogy egy tündérfiú áll előtte, nem csak azért, mert sárga volt a szeme, hegyes fülei, és karomhoz hasonlító körmei elárulták róla. – Elijah vagyok. – mondta mosolyogva, ezzel megszakítva Aurora gondolatait.
- Miért vannak tündérek az udvarban? – kérdezte gyanakodva Drake, mellőzve a bemutatkozást.
- Sajnálom. – Szólt Elijah. – De ez csak a királyi családra tartozik.
- Én vagyok a hercegnő – húzta ki magát Aurora. - Szóval rám is tartozik. – Látta, ahogy a tündér bizalmatlanul a háta mögé pillant. – A fiú velem van. – figyelmeztette. A tündér elmosolyodott.
- Akkor gondolom, elmondhatom nektek. – mondta, és hátat fordítva elindult a palota felé. A két fiatal követte őket. – Úrnőnk úgy gondolta, meglátogatja a királyt. Különös dolgokat suttognak, ami miatt a tündérek népe aggódik.
- Miféle dolgokat? –kérdezte összehúzott szemekkel Drake.
- Hogy némely boszorkák fel akarják bontani az egyezséget.
- De hát ez ostobaság! – kiáltotta a hercegnő, nem leplezve felháborodását.
- Valóban – mosolyodott el ismét Elijah. - De jobb biztosra menni, nem igaz? - kérdezte és kitárta a palota ajtaját.
Aurora eddig is hallott valami lágy dallamot, de azt gondolta cseng a füle. A hatalmas csarnokot elárasztották a különböző tündérek. Némelyik egész kicsi volt, míg mások olyan magasak, hogy a lánynak hátra kellett döntenie a fejét, hogy lássa őket. Hallotta a lágy, duruzsoló hangokat, ahogy csodás hangjukon énekelnek, látta a különös kinézetű testeket, amik a lágy dallamokra ringatóznak. Néha előbukkantak színes szárnyak, vagy rávillantak különös lila, vagy narancssárga szemek is.
A lány lenyűgözte a tündérek látványa. Még régen, mikor alig lehetett tizenkét éves, a tündérkirálynővel is találkozott, de ennyi tündért látni egy helyen egészen új volt neki. Éppen ezért elámult a látványuktól. A falakon, néhány helyen meglátta ugyanazt a tündérport, ami a lovak szőrén is csillámlott. A porkülönböző színekben ragyogott, a palota sokkal világosabbnak tűnt tőle. A földön virágszirmok hevertek, a kis asztalka, ami mindig a csarnok közepén áll, most a lépcső mellé tolva bújt menedékbe.
Aurora tátott szájjal bámulta a jelentet. Látta, ahogy Ilinor, és George, az inas kapkodva menthetik a tündérek útjából a menthetőt. Elmosolyodott a látványra, ahogy a két idős ember kétségbeesetten próbálja visszaállítani az eredeti rendet.
- Elijah! – a tömegből kivált egy különös kinézetű lány. Kék haja a válláig ért, s neki is kreolszínű bőre volt. Szeme feketében úszott, így kölcsönözve a lánynak ijesztő külsőt. Látta a lány hátából kiálló, apró halványsárga szárnyakat, amik néha meg-megrebbentek. A kezében egy tálcát tartott, rajta három pohárral. A pohár körül halványrózsaszín virágszirmok voltak elszórva.
- Savira! – bólintott mosolyogva a fiú, és elvett a tálcáról két poharat. Az egyiket a hercegnő felé nyújtotta. – Ők a királyi család tagjai. Ez a lány pedig a hercegnő.
- Aurora – bólintott mosolyogva az említett. A kékhajú lány meghajolt előtte.
- Nagyon örülök, hercegnő. – mosolygott, így megmutatva éles metszőfogait. Annyira különösek – gondolta Lora. Hogy csináljon is valamit, száját az üvegpohár széléhez érintette, és ivott belőle két kortyot.
- Mit művelsz? – kérdezte idegesen Drake, és arrébb rántotta a lányt. Aurora figyelte, ahogy néhány csepp a mézízű italból a földre loccsan.
- Neked meg mi bajod van? – kérdezte mogorván a lány. – Már innom sem szabad?
- Ez tündérital. – nézett rá megrökönyödve a fiú, mintha ezzel mindent elmondott volna.
- Igen, és?
- És? – csattant fel Drake. – Valószínűleg ebben is tündérpor van. Ha nem tudnád…
- Olyan… furán érzem magam – mondta mosolyogva a lány. Egy egész kicsit szédülni kezdett.
- Erről beszélek. Némelyik tündérital bódultságot okoz. És még ki tudja mit.
- Drake ez… olyan vagy, mint egy angyal – mondta ki, ami éppen eszébe jutott. Közelebb hajolt a fiúhoz, és végigsimított az arcán. A fiú elkapta a csuklóját, és a másik kezéből ügyesen kivette a poharat, amit eddig a kezében tartott. – Hé! Ez kicsit sem volt angyali – jegyezte meg a lány vigyorogva.
- Bár rettentően élvezem, hogy arról beszélünk, mennyire angyali vagyok, neked ideje ágyba bújnod. – mondta, és a lépcső felé lökte a lányt. Az a háta fölött hátrapillantott, és meglátta a mosolygó tündérfiút.
- Szia, Elijah! – integetett mosolyogva. Kénytelen volt előre nézni, mikor Drake megragadta a kezét, és elkezdte felfelé húzni a lépcsőn. Mikor felértek, a hercegnő megbotlott a saját lábában. Ha Drake nem kapja el, elesett volna.
- Én hősöm! – kiáltott fel nevetve Aurora, és egy gyors puszit adott a fiú arcára. Drake szívdöglesztően elmosolyodott.
- Ezt józanon sosem mondanád nekem.
- Mert mikor józan vagyok, sosem vagy velem ilyen – mondta vigyorogva a lány, és a ruhájával kezdett el játszani.
- Milyen nem vagyok?
- Kedves. – vágta rá. A fiú arcáról eltűnt a mosoly, és megindult a folyosón. – Ne vedd sértésnek! – mondta a lány, és utána sietett. – Pipa vagy rám, ez érthető. De úgy kezelsz, mintha csak egy kislány lennék, aki állandóan bajba keveri magát.
- Bajba is kevered – vetette oda a fiú. Lora elkapta a karját, és maga felé rántotta. A hirtelen lendülettől Drake nekicsapódott. Mikor a lány felnézett, észrevette, mennyire kevés köztük a távolság. Hátra kellett döntenie a fejét, hogy láthassa a fiú arcát.
- Ha nem keverném magam bajba, veled sem találkoztam volna – mondta kötekedően, kezét végigfuttatva a fiú erős karján.
- Lora – szólt figyelmeztetőleg Drake, és hátralépett egyet. A lány vele lépett, így a távolság nem változott közöttük. A fiú felsóhajtott.
- Bánod, hogy megismertél? – kérdezte szomorúan. A lovag elgondolkodva nézett rá.
- Sok minden van, amit bánok. De ezt nem. – A lány két karját a fiú nyaka köré fonta, és közelebb hajolt hozzá.
- És mit bánsz? – kérdezte a lány csendesen. Még így, bódultan is érezte a szikrákat, amik a levegőben pattognak körülöttük.
- Amit nem tehetek meg – végigfuttatta ujjait a lány karján felfelé, és megragadva a csuklóját kibújt az öleléséből. Aurora figyelte, ahogy a fiú hátat fordítva neki ismét elindul.
