Közvélemény kutatás

Sziasztok!
Először is köszönöm a három véleményt az előző fejezethez és persze a pipákat is!
Mivel elememben érzem magam, úg döntöttem, ideje nekiállni és zargatni titeket az ötletemmel, amit már említettem. Nos, ugyebár a történetben leírtam, hogy számtalan különös lény él a földön, attól eltekintve, hogy saját hazájuk van, ezeknek a bizonyos varázslóknak/boszorkányoknak és természetesen őrzőknek/lovagoknak.

A történet második része erősen kötődne a varázsvilághoz és persze az védők ( őrzők, lovagok) világához, msot azonban valami megváltozna.

A történetemben egy félvér TÜNDÉRlány állna, Camille. Camille New York-ban, azon belül az Upper West Side-on nőtt fel, barátnője az egész lényében tündér Ava, és a varázsvilágról mit sem tudó Kitty mellett. Camillet lenyűgözi a varázsvilág és a tündérvilág is, ám nagy szomorúságára ő nem lehet tagja egyiknek sem, hiszen félvérek csak engedéllyel léphetik át Alanna határait, s mivel neki fogalma sincs merre keresse hazájának kapuit kénytelen az emberek világában élni, nevelőapjával, a 300 éves, Gideon nevezetű vámpírral.

Mivel Camille félvér, még jobban meg kell húznia magát, mint egyes lényeknek, akiket megfigyelnek már születésük óta. Ám az ő élete sem lehet tökéletes, ezt mutatja a lány közelében megmutatkozó gyilkosságok sorozata is. A félig tündér lányhoz betoppan egy csapat idegen két varázsló, egy őrző lány, és a tündér keresztanya személyében.

A lány alig másfél hetet kap, hogy bizonyítsa nem ő a tettes, és megtalálja a valódi gyilkost, aki mindenképpen rá akarja terelni a gyanút. De vajon a kis csapatból kik azok, akik ténylegesen segíteni akarnak nekik? S vajon ki nyeri el a félvér lány szívét?


Ha szeretnétek, hogy ez a történet is felkerüljön a blogra kérjek írjátok meg nekem a véleményeteket akár komiban, akár chat-ban. Persze a pipák is jöhetnek. Addig, amíg elgondolkodtok rajta, akarjátok-e a folytatást, itt egy kis részlet az első fejezetből, ami Lora-ról és Drake-ről szól ( hisz ők is fel fognak párszor bukkani a történetben):

-          Semmi baj – duruzsolta a fülébe Drake. A nő szembefordult párjával, s annak gyönyörű tengerkék szemébe nézett.

-          Aggódom. Érzem, hogy nem ő tette – rázta a fejét, nyomatékosítva, amit mond -,mégis kettőnkön, Ciriuson, Blaise-zen és Mireya-ján kívül mindenki mintha csak le akarná tudni az egészet.

-          Minden rendben lesz – nézte őt a szőke férfi elgondolkodva, majd a füle mögé tűrt egy rakoncátlan fekete tincset. Lora érezte, ahogy az őt ölelő férfi izmai megfeszülnek, mire felsóhajtott.

-          Elmondod végre, mi a baj? – kérdezte enyhe nehezteléssel a hangjában. Mivel már két év eltelt a koronázás óta, teljesen megismerte szerelmét. Ismerte minden rezdülését, tudta melyik pillantása szól csak neki, milyen, mikor a Tanácsteremben üléseznek, s bár előfordult, hogy néha összekaptak, ha valamiben nem értettek egyet, végül mindig sikerült megbékíteniük egymást. Azonban most valami más volt. A férfi hetek óta feszült volt és ingerlékeny, viszont ha a királynő rákérdezett, azt mondta minden rendben van. Aurora persze eddig nem tette szóvá, hogy tudja, Drake hazudik neki, de az elmúlt napok feszültsége ingerlékennyé tette, s most már az ijedtségnek hála – miszerint a férfi talán el akarna hagyni őt -, választ akart.

-          Nincs semmi baj – rántotta vissza a szőke lovag hangja gondolataiból.

-          Hát persze – húzta el a száját, s csalódottan kibontakozott annak megnyugtató öleléséből.

-          Lora – szólalt meg ingerülten Drake, s a nő keze után kapott, de az lerázta magáról.

-          El akarsz hagyni? – kérdezte csendesen, miközben kibámult az ablakon. Rettentően ideges volt a válasz miatt, ami percek múltán sem érkezett meg. Hátra pillantott, hogy megtudja a férfi még mindig a dolgozóban van-e. S ott is állt, tőle alig egy méterre, kifürkészhetetlen arccal.